login |

The Newsreader: vége az 1. évadnak

2021. 11. 09. 15:50 - Írta: Shannen

Add comment | kategória: Ausztrália megmutatja,kritika

Időnként elgondolkodok, hogy ezen a jelenlegi nagyon telített sorozatos piacon mennyire nehéz kitűnnie egy-egy produkciónak és sokszor mennyire a véletlen műve, hogy valamin megakad az egyszeri junkie szeme.

A megnövekedett tartalom azt is magában rejti, hogy a nagyon jól sikerült sorozatok száma olyannyira megnőtt mostanra, hogy nehéz azzal megfogni a potenciális nézőket, hogy tessék, itt egy igényes, korrekt, minőségi hat részes sorozat jó színészekkel, ami abszolút leköti a néző figyelmét, de ettől függetlenül biztos nem lesz ott az évvégi toplistákon, hiába hozta stabilan a 7-8/10-es epizódokat. Hát még, ha hozzáteszem, hogy a szóban forgó sorozat Ausztráliából érkezett és még amerikai premiert sem kapott (eddig), ami azért megdobná kicsit az ismertségét.

Pedig az 1986-ban egy melbourne-i tévés hírműsor szekesztőségben játszódó The Newsreader tényleg jól sikerült, mégha némi hiányérzetem így is maradt a végére.

A sorozat nem árul zsákbamacskát, megbízhatóságát mi sem bizonyítja jobban, minthogy tulajdonképpen minden, amit a pilotkritikánál leírtam az a későbbi részekre is igaznak bizonyult, ide értve a pozitívumokat és az előzetes félelmeimet is. Az biztos, hogy remek korrajz lett a 80-as évek közepének munkahelyi és társadalmi valóságáról, az itthon valószínűleg kevésbé ismerős ausztrál kontextus (mind kulturális, mind logisztikai (például időeltolódás, a globális hírfolyamba bekerülő eseményektől való fizikai távolság okozta nehézségek) szempontból) pedig csak színesítette a látottakat.

Miközben a készítők igyekeztek egyensúlyozni a hírszerkesztés prögős, olykor kapkodó lendülete és a hosszabban elnyújtott kifejtett irodai és magánéleti konfliktusok között, a végére kicsit átborult a mérleg az utóbbi javára, ami főleg abból a szempontból nem volt szerencsés, hogy kissé repetitívvé váltak bizonyos szembenállások és néhány karakter cselekedetei. Ilyen volt például a veterán riporter felesége, aki a háttérből úgy kavarta a kavarnivalót, hogy már-már a klasszikus szappanoperák ármánykodó mostoha archetípusát is megidézte.

Ezen valószínűleg azért is akadtam fenn a kelleténél talán jobban, mert engem leginkább a színfalak mögé betekintő aspektusa fogott meg a sorozatnak. Egyrészt érdekes volt látni, hogy technikailag anno hogyan is készült egy-egy riportanyag (tudjátok, még a kazettás időkben, mobiltelefonok és Internet nélkül), másrészt belepillantani a szerkesztőségi megbeszélesekbe, ahol mindenki próbálta a saját elképzelését előre tolni totális ellenszélben. Harmadrészt pedig lebilincselő volt látni, ahogy jött egy breaking news és kitört a strukturált káosz, mégis lehetetlenül rövid idő alatt mindenki ott termett a helyén és már indult is az élő adás.

Persze hiába a professzionalizmus, porszemek itt is bele tudnak kerülni a gépezetbe, és mivel alapvetően a tévécsatorna egy profitorientált vállalat, a híradó pedig egy presztízs műsor (legalábbis abban az időben mindenépp az volt), így a hibák, mint a nem megfelelően leellenőrzött adatok tényként való közlése, súlyos következményekkel járhatnak. Az már egy más kérdés, hogy ezeket a hibákat lehetne normális emberi módon is kezelni, ám ezt egy arrogáns, aggresszív főnök és az általa teremtett toxikus munkahelyi környezet nem igazán segíti elő. Ilyenkor megoldás lehet, ha a beosztottak összezárnak, de az elbocsátástól való félelem ezt is keresztülhúzhatja.

Pedig ezek a hibák is arra világítanak rá, hogy itt nem robotok dolgoznak. Bármennyire is nagy a nyomás és mindenki a maximumot akarja magából kihozni, a híradósoknak ráadásul kamera elé is kell állniuk, ők végső soron ugyanolyan érző emberi lények, mint bárki más. Annyi különbséggel, hogy ők nem tehetik meg, hogy átérezzék az esetenként tragikus történések súlyát az adott pillanatban. Mutathatnak érzelmeket, sőt ezt a nézők is elvárják, de nincs idő, főleg egy rendkívüli esemény közvetítése során arra, hogy ezeket a történeteket igazán feldolgozhassák. Ilyen szempontból az évad végi Csernobil-szál kifejezetten erősre sikerült pont a személyes aspektus miatt.

Az érzelmek mondjuk így is megkapták a maguk játékidejét, hiszen folyamatosan ment a karakterizálás és nemcsak Anna Torv és Sam Reid karakterei kapcsán. Sőt, nálam a sorozat MVP-je egyértelműen Noelene lett, a producer asszisztens, aki duplán (sőt, triplán) hátrányból indult a férfiak dominálta szerkesztőségi világban, hiszen fiatal és nő, ráadásul bevándorló család gyermeke, ám szívóssága és a helyén levő szíve miatt mégis sikerül helyet kapnia az asztal körül.

A két főszereplő által bejárt út már kevésbé ragadott magával. Míg az Anna Torv alakította Helen mentális problémái érdekes kérdéseket boncolgattak időnként, a végére kicsit sok lett az ő személyes drámájából, és már csak pillanatokra tudott megérinteni, hosszabb távon már kevésbé tudott lekötni. Dale karakteríve ilyen szempontból izgalmasabb volt, viszont kevésbé volt jól kibontva, Sam Reid-nek pedig a vége felé kicsit bele is tört a bicskája egy-egy jelenetbe.

Pedig a karaktere identitásának körbejárása, főleg a 80-as évek közepén egy mindenképp érdekes felvetés, hiszen rengeteg hozadéka van személyes és társadalmi szinten is és láthatóan az évad elejétől kezdve építgették ezt a szálat. Kár, hogy végül kevésbé sült el jól. A kettejük kapcsolata, néhány valóban aranyos momentumtól eltekintve, pedig valójában már a kezdetektől fogva nem működött. Viszont ezt nem tudom igazán a negatívumokhoz sorolni, hiszen ha jól sejtem ez egyben írói szándék is volt.

Nem ez lett az új The Newsroom, de aki szereti a színfalak mögé betekintős, pörgős sorozatokat némi karakterdrámával megspékelve, annak mindenképp érdemes esélyt adnia ennek az ausztrál produkciónak. Egyelőre nincs hír második évadról, de én remélem, hogy fogunk kapni folytatást, a sztori tulajdonképpen bármeddig húzható, akár kisebb-nagyobb időugrásokkal is.

Mi az a The Newsreader?

2021. 09. 06. 16:10 - Írta: human

Add comment | kategória: Ausztrália megmutatja,video

A készítők és a szereplők beszélnek a kifejezetten jól sikerült ausztrál, tévéhíradós-kulisszás sorozat főbb történetéről, alapjairól. Van kritikánk róla, és inkább amolyan kiegészítő a tovább mögötti videó azoknak, akiknek tetszett többek között Anna Torv szereplésével készült darab.

Tovább…

Pilot: The Newsreader

2021. 09. 03. 15:50 - Írta: Shannen

1 comment | kategória: Ausztrália megmutatja,kritika,pilot-mustra

Két dolog miatt figyeltem fel előzetesen erre a frissen bemutatott ausztrál sorozatra, az egyik Anna Torv neve volt, a másik pedig a híradós kulisszák mögé bepillantó aspektus. Az egészet ráadásul megspékelték azzal, hogy az 1980-as évek közepén játszódik a sztori.

Az első két, elég sűrű rész alapján egy minőségi, pörgős (persze nem annyira, mint a zseniális The Newsroom volt) sorozatra számíthatunk, ami maxmimum a személyes szálakon tud kicsit elbukni, de ennyi alapján még ezt se venném biztosra. A kezdés így is mindenképp 7,5/10 lett.

A történet egy ausztrál kereskedelmi tévé hírszerkesztőségében játszódik abban az időben, amikor a híradós műsorvezetők arcát mindenki ismerte, ők jelentették a hiteles információforrást az ország lakosságának, igazi sztárok voltak, akiknek a személyisége nagyban hozzájárult az adott műsor sikerességéhez (értsd: a minél magasabb nézettséghez). Ám kereskedelmi csatornaként a cél a minél szélesebb közönség elérése volt, így arra is ügyelni kellett, hogy meg legyen az egyensúly a komolyabb és könnyedebb hangvételű híranyagok között, egyre többször billenve az utóbbi felé.

A Torv alakította sztárműsorvezető, Helen azonban ezt megelégelve folyamatosan bombázza a főnökét, hogy a saját témáit dolgozhassa fel, például az AIDS-válságot, ráadásul több képernyőidőt is szeretne műsorvezetőtársa, a Vietnamot is megjárt veterán tudósító mellett. Helen azonban egy olyan környezetben próbálja átvinni akaratát, ahol nőként sokkal kisebb érvényesítő képességgel bír, mint férfi kollégái, hiába a több éves elismert munkája és nézők sokaságát bevonzó személyisége.

Magabiztos, öntudatos és proaktív jellemét idegesítő és bajkeverő személyiségnek állítják be, akivel nehéz dolgozni, miközben szakmailag mégsem tudnak igazán belekötni. Ezt a folyamatosan konfliktusokkal terhelt karrierjét fel kell valahogy dolgoznia, ám eleinte úgy tűnik, hogy ez kevésbé sikerül neki.

A kamera másik oldalán a Sam Reid alakította Dale áll, aki fiatal feltörekvő riporterként szeretne képernyőre kerülni. Ő még tényleg a karrierje elején tart, de jó meglátásaival képes megmenteni a napot. Elsőre azt hihetnénk, hogy arról fog szólni a sorozat, hogy a srác hogyan tudja Helen helyét átvenni a híradós székben, azonban ez nem a The Morning Show. Ehelyett elég hamar egy váratlan szövetség alakul ki közöttük és együtt próbálják megreformálni a hírszerkesztés menetét, miközben Dale-ből is igyekeznek minél ütősebb riportert faragni.

Míg a két főszereplő története is tartogat érdekes, vicces ugyanakkor fejfogós pillanatokat is, engem a hamisítatlan 80-as évek hangulat és az általam kevésbé ismert ausztrál miliő fogott meg leginkább. Nemcsak a bútorok, a ruhák, a tupírozott hajkoronák hozzák a nosztalgiát, hanem a szerkesztőség mindennapjai is: például amikor a Paul Hogan-interjút tartalmazó VHS kazetta szalagját bekapja a lejátszó és ezért adás előtt 5 perccel kell extra perceket forgatni az anyaghoz, vagy amikor a kézzel írt jegyzeteket írógépen kell bepötyögni, vagy amikor nem megfelelő ütembe teszi be az asszisztens a súgógépbe a mondatonként gépelt szövegeket és csak a néma csend marad a hírblokk végén, vagy amikor… na jó, abbahagyom, értitek a lényeget.

Nemcsak technikailag volt más világ 35 éve, hanem a munkahelyi környezet is elég ellenséges tudott lenni, ahol a fiataloknak, a nőknek és tulajdonképpen a beosztottaknak mindent is el kellett viselniük akkor, ha bent akartak maradni a szakmában. Nem volt hova fordulni, nem volt #MeToo-mozgalom, vagy volt elég kurázsid, hogy kiállj magadért vagy a hierarchia csúcsán lévők eltapostak. És ez nem szerkesztőség kérdése volt, hanem a mindennapok elfogadott valósága. Szerencsére ennek a szexista közegnek a bemutatása nincs állandóan az arcunkba tolva a The Newsreader-ben, sokkal okosabban szemléltek ezt, de mégis sikerül nagyon kellemetlenül éreznünk magunkat közben.

A sorozatot a szakmai vetélkedésen és a személyes problémákon túl a breaking news-ok teszik kifejezetten izgalmassá. Akárcsak a The Newsroom esetében, sokszor már a dátum kiírásából sejthetjük, hogy milyen esemény fog előkerülni az adott epizódban. 1986-ban járunk, a Challenger-katasztrófa, a Halley-üstökös és a csernobili katasztrófa évében, az AIDS-válság közepén, és ezek csak a globális témák, melyek előkerülnek az évad során, az ausztrál hírekről nem is szólva.

Engem elkapott a sodró lendület, a szimpatikus szereplők, a szerkesztőségi kavarások, így biztos végig fogom nézni ezt a hat részes évadot. Ha pedig a személyes drámákat nem viszik túlzásba, akkor tényleg egy igazán remek sorozat lehet belőle.

Délelőtti videó 3.: The Newsreader

2021. 08. 15. 12:15 - Írta: human

3 comments | kategória: Ausztrália megmutatja,video

Jövő heti premier lesz ez az ausztrál sorozat Anna Torv és Sam Reid főszereplésével (előbbit jól ismerjük, utóbbit pedig jól fogjuk ismerni azok után, hogy jövőre ő lesz Lestat, a vámpír), ami a 80-as évek hírvilágával foglalkozik, illetve egy tévés hírszerkesztőség munkájával.

A történet egy fiatal riporterről szól, aki nagyon szeretne híradós lenni, valamint egy nehéz természetű sztárbemondóról, aki a saját hitelességét akarja növelni. Három hónap alatt olyan nagyobb témákkal kell foglalkozniuk, mint a Challenger-katasztrófa, a Halley-üstökös körüli felhajtás és az AIDS-krízis.

A tovább mögött előzetes.

Tovább…