Megvan még a Threat Level Midnight? 2011-ben kiraktuk a The Office-os Michael Scott filmjének előzetesét, nemrég pedig felkerült a YouTube-ra a teljes változat, ami a tovább mögött nézhető! 25 perc kötelezőség.
Tovább…Add comment | kategória: fun,video
Megvan még a Threat Level Midnight? 2011-ben kiraktuk a The Office-os Michael Scott filmjének előzetesét, nemrég pedig felkerült a YouTube-ra a teljes változat, ami a tovább mögött nézhető! 25 perc kötelezőség.
Tovább…7 comments | kategória: fun,video
És még a főcím-dallam is felcsendül!
Steve Carell volt a mostani Saturday Night Live házigazdája, és a tovább mögötti cold open-t egy kicsit eltérítette a közönség, amikor a The Office felélesztéséről kezdtek el kérdezősködni. Érdemes megnézni ezt az 5 perces jelenetet, mert több The Office-os arc is feltűnik benne.
1 comment | kategória: fun,video
A Jack Ryan-sorozatról már kiöntöttük a szívünket, viszont ez a tovább mögötti videó inkább a The Office rajongóinak ajánlott. Igen, az Amazon akciósorozatának előzetesét vágták össze pár Office-os képsorral, nagyon profin, természetesen John Krasinski két karakterére koncentrálva.
Add comment | kategória: fun,video
A Hard Knocks-ra készülő Cleveland Browns amerikai foci csapata vicces videót forgatott, a tovább mögött a játékosok az amerikai The Office klasszikus főcímét játsszák el.
5 comments | kategória: video
A múltkor a Brooklyn Nine-Nine cold openjein vigyorogtam ezerrel, a EW magazin ennél tovább ment a The Office kapcsán, és rögtön sorba is állították a sorozat ütős nyitányait a tovább mögött. Lássuk, mire jutottak! Ti mennyire értetek egyet vele? Melyik epizódkezdés maradt meg bennetek?
Add comment | kategória: fun,video
Lehet, hogy mindvégig Toby volt a scranton-i fojtogató?
Vannak sorozatok, amik még évekkel a kaszájuk után is velünk élnek, és a jelek szerint a The Office is ilyen. Főleg, hogy nem is olyan régen egy új elmélet ütötte fel a fejét, amit a tovább mögötti archív videó próbál alátámasztani. Lássuk a tényfeltárást. Valóban lehet HR-esből sorozatgyilkos? Tovább…
14 comments | kategória: az év híre,hírek
Az NBC-nek olyannyira bejött a Will & Grace, hogy egy másik klasszikust is visszahoz?
Meglehet, mert az a terve a csatornának, hogy 2018/19-re (vagyis már jövő őszre) feléleszti minden idők egyik legjobb amerikai tévés komédiáját. Még nincs semmi hivatalos a projektről, bejelentés sem volt, csak a sajtó szimatolta ki, de annyit biztosra vehetünk, hogy egyrészt ismét csak a Dunder Mifflin scranton-i egysége lenne a sorozat helyszíne, másrészt pedig természetesen Steve Carell (Michael Scott) nem térne vissza.
Ez nyilván új főnököt jelent (vagy Ricky Gervais-t?), a hírek szerint már folyik is a casting és… ennyi. Korábban mi is írtuk, hogy az NBC-főnök Bob Greenblatt beszélt arról, hogy a The Office még mindig téma közte és a készítő, Greg Daniels között, szóval annyira nem is a semmiből jött a dolog.
Erről egyébként az jut eszembe, hogy egyrészt biztos vannak, akik még nem látták ezt a tömény zsenialitást és a jövőben fogják felfedezni, amiért irigylem őket, másrészt pedig nem is irigykedek annyira, mert szokás szerint van legalább másfél-két évadja (4.? 6.?) a sorozatnak, amit én nem láttam, szóval lehet, hogy nemsokára jó lesz nekem.
28 comments | kategória: klasszikus,kritika
(Mint ahogy korábban már jeleztem, elindítunk egy új rovatot, melyben “régi” sorozatokat elevenítenénk fel – de nem feltétlen kritika vagy konkrét összefoglaló, ajánló formájában. A lényeg úgyis az, hogy beszélhessünk róla kommentben, hogy ti is elmondjátok a véleményeteket.
Több írást is kaptunk már tőletek, nemsokára vissza is jelzek ezekkel kapcsolatban, és persze, ha valaki írna egy több évtizedes (Magnum, The Fugutive), vagy nemrég véget ért, alapsorozatnak tartott szériáról (Friday Night Lights), amiről egy ideje nem írtunk, akkor szívesen kirakjuk, akkor is, ha már volt róla korábban poszt. Kezdjük először egy friss klasszikusról szóló rendhagyó véleménnyel – winnie)
A “white people problems”-kategória egyik legfájdalmasabb tétele az, ha egy sorozat véget ér. A tünetek annál súlyosabbak, minél régebb óta futott az adott széria, és az amerikai The Office ebben bizony díjra esélyes, hiszen 9 évad és kábé 200 epizód után ment nyugdíjba tavaly májusban minden idők egyik legjobb sorozataként. (Mi sem bizonyítja ezt a kitételt jobban, hogy miután tavaly háromszor is végignéztem, s idén amikor rádöbbentem, hogy még egyszer sem sikerült, gyorsan ledaráltam a 3. szezont.)
Persze annak, aki a végén csatlakozott az Office-családba, vagy az elejétől figyelemmel kísérte, ez nem feltétlen lesz egyértelmű, mert bármilyen fájó is leírni, a The Office a hatodik szezon után, a legjobb pillanataiban is már csak az árnyéka volt önmagának, az elmúlt két évben pedig egy olyan szintre süllyedt, ahol jobb lett volna lelőni, mint hagyni, hogy szenvedjen, főleg a nézők. Mondjuk ki, nem jött össze a lehetetlen, egyszerűen nem sikerült megtalálni Michael G. Scott (Steve Carell) utódját. Nemcsak az iroda és a sorozat első számú embere távozott azon a bizonyos napon, de nekem úgy tűnt, mintha az Office-szellem is, meg az írók humora is.
Mégis fájó, hogy véget ért az Office, furcsa volt szembesülni azzal, hogy Jim többé nem szívatja Dwightot, Stanley nem szunyókál többé munkaidőben, és egy embernek se kell kitöltenie a Michael Scott távozásával létrejött űr, mert egy másik lehetetlen akadályt sikeresen vett. Sok szempontból nemhogy felülmúlta, de több mérfölddel is lekörözte az angol eredetijét, tökéletesen építve arra az alapra, amit még Ricky Gervais fektetett le 2001-ben, alig tizennégy epizódon át mesélve a világ talán legborzalmasabb főnökének történetét. Mit ad isten, David Brentnél is létezett butább állat – úgy hívták, Michael Scott.
A Carell által egyszerűen fenomenálisan életre keltett karakter hat teljesen évadon át vezette a scrantoni papírgyár mindennapjait. Ő maga volt az Office: a végtelen, kifogyhatatlan jóindulat forrása, egy felfoghatatlanul kétbalkezes, maximálisan suta, hihetetlenül naiv figura bőrébe bújtatva, akit egyszerűen nem lehetett nem szeretni. Csinálhatott akármekkora baromságot, viselkedhetett akármennyire tuskón, több száz órányi felejthetetlen emléket, soha el nem kopó élményt adott – és ez volt ő, valamint az Office varázsa.
Mert ki tudná elfeledni az incidenst a Foreman-grillel, a nem létező pénzből támogatott gimisekkel, a tóba vezető GPS-szel, a rosszindulatú Mikulással és a karácsonyi partit elrontó, közepesen részeg Jézussal, vagy az univerzum történetének legkínosabb vacsora-partiját a kollégákkal?
És ne feledkezzünk el a romantikus szálról sem, amit hihetetlenül profin, messzemenően emberien sikerült végigvezetni szezonokon át. A televíziózás történetének egyik legkedvesebb párja, Jim Halpert és Pam Beesly évődése megnevettetett, megríkatott, és egészen a tetőpontig, az esküvőig olyan érzést keltett, mintha az ember a legjobb barátait látta volna egybekelni. Ők, Jim, Pam, Michael és az egész stáb nem egyszerű sablonkarakterek voltak, hanem közeli ismerősök, szeretett és utált kollégák, 200 epizódon át.
Elég volt ez a mennyiség? Nekem személy szerint sok is, a hetedik szezontól az Office igazi mélyrepülésbe kezdett, és egy-két rettentő ritka, alig pár percig tartó jeleneten kívül csak unalmat és fájdalmat adott, mert egyszerűen rossz volt nézni, hogy sem a helyzettel, sem a stábbal nem tudott mit kezdeni a folyamatosan fogyó íróbrigád.
Egy dolgot viszont tudok: ennél színvonalasabb, szerethetőbb és viccesebb komédia-sorozat számomra még nem született. Kielégített az egész kilenc év? Végig fenntartotta az érdeklődésem? Érzelmektől és emlékektől tocsogó szivaccsá varázsolta a szívem? Nem mondom azt, hogy viszlát: azt majd holnap, ebédnél. Meg amúgy is, kit érdekel ez az egész, hiszen mindannyian tudjuk:
That’s what she said!
9 comments | kategória: insider,video
Általában sosem tudjuk meg, hogy kiket hallgattak meg, kik “jelentkeztek” meg egy-egy sikersorozat főbb szerepeire, hiszen nem szokás reklámozni, hogy milyen állásokat nem kaptak meg a színészek. (Vajon kiket hallgattak még meg Bryan Cranston mellett a Breaking Bad főszerepére?)
De tavasszal Rainn Wilson (Dwight) kiposztolt egy ún. sign-in sheet-et, egy lapot, amin a 2003. november 6-án meghallgatottak nevei szerepelnek. Már eleve a lista is érdekes, szerepel rajta néhány név és karakter, akikre meghallgatták őket: Anne Dudek, mint Pam? Adam Scott, mint Jim?. Nehéz elképzelni őket.
De ami igazán bónusz: a napokban kikerült egy videó a The Office 9. évad DVD-inek extráiról, mely néhány meghallgatást mutat meg röviden – a tovább mögött. Például az említett Adam Scott-ot. Vagy Seth Rogen-t. Vagy Eric Stonestreet-et. Vagy Bob Odenkirk-öt. A többségük a The Office nélkül is elég sikeres lett, nem?
2 comments | kategória: insider,video
Ki gondolta volna, hogy pont a comedy showrunnerök fognak a legtöbbet szakmázni, ha összeültetik őket? Mármint ők fanyalognak majd a leginkább az elavult nézettségméréseken, az országos adók idejétmúlt felfogásán és a dramedyk díjátadós hanyagolásán, bár azért szóba kerülnek a 20 perceseknél látható trendek is.
Bruce Helford (Anger Management), Greg Daniels (The Office), Liz Meriwether (New Girl), Matthew Carnahan (House of Lies), Mike Schur (Parks and Recreation) és Steve Molaro (The Big Bang Theory) voltak ezúttal meghívva, és míg Schur brillírozott, addig Daniels és Molaro szinte szó nélkül végigkibicelték az egészet, Meriwether pedig jóval esetlenkébb volt, mint tavaly, az amúgy sokkal viccesebb kerekasztal-beszélgetésen. Azt nagyon ajánlom, a Modern Familys Steve Levitan hatalmas fazon.
Azért az érintett témák miatt abszolút megérte megnézni. Ilyenkor gondolkodik el igazán az ember, hogy mennyire kéne valamit kezdeni a nézettségméréssel, hiszen míg van ahol papírral és ceruzával gyűjtik a Nielsen-adatokat, addig a legtöbb campuson már nem is találni tévét, mert mindenki a laptopján Netflixezik. Vagy ott a Hulu, amit nem számolnak, pedig annak a reklámja át se tekerhető állítólag.
Érintette a beszélgetés a kábeles adók remek gyakorlatát, miszerint olyan brandet alakítanak ki maguknak, hogy akinek egy vagy két sorozatuk tetszett, az jó eséllyel találhat még náluk más szórakoztatót is, míg az országos adók továbbra is túl sok mindenkit akarnak felmarkolni.
Talán nem is véletlen, hogy a klasszikus “Hol írnál a legszívesebben?” kérdésre csupa kábeles válasz érkezett. Kaptunk két Louie-szavazatot, egy Veep-et, de még egy Workaholics voksot is, míg ketten inkább drámákhoz nyargalnának át: Game of Thrones és Justified. A videó legvégén kiderül egyébként, hogy ki mondta melyiket, ezt láthatjátok a tovább mögött.
48 comments | kategória: 2012/13 finálék,kritika
There’s a lot of beauty in ordinary things. Isn’t that kind of the point?
A The Office 9. szezonjának záró epizódjával nem csak egy évad, de több, mint 200 rész után, egy korszakos alapvetés is leköszönt a szebb időket is megélt NBC-n, befejezve 2005 márciusa óta tartó menetelését.
Azt talán a nem-nézők is tudják, hogy Ricky Gervais és Stephen Merchant brit sorozatának újragondolásáról van szó, melynél ugyan kezdetben kifejezetten hangsúlyos volt az amerikai nézők számára újnak ható, kínos és feszengős poénok sora, én mégis inkább azt vésném a kis táblájára a sorozatpanteonban, hogy ez volt az a szitkom, aminek a legnagyobb szíve volt.
It’s the heart that kept people coming back. The romance between Jim and Pam, the loneliness that you saw underneath of Michael Scott. The aching, vulnerable ambition of Dwight. – Rainn Wilson
Talán kevesen tudják, de a pilotot és a mindössze 6 részes első szezont nagyon nem nézte senki, idegen volt még a legtöbb tévénézőnek, a kritikusok pedig folyamatosan a brit eredeti felesleges kistestvéreként emlegették, majd a sorsnak, az iTunes-letöltéseknek és az NBC helyzetének köszönhetően, túlélték, és a második – ezúttal már rendes hosszúságú, 20+ részes – szezon közepén durván meglódult a nézettség, és onnan már nem volt megállás.
Ennyi időt amúgy érdemes is lenne adni mindenkinek a The Office-nak, mert amellett, hogy a 2-3. szezonos aranykorban még domináns volt a kínosság, de talán pont ennek köszönhette azt a sorozat, hogy olyan feelgood csúcspontokra volt képes néha, amivel talán még a szintén kötelező Scrubs sem tudta tartani a lépést.
A kínos humor és a feelgoodság azonban nem minden, a lenyűgöző hétköznapiassága, természetessége és optimizmusa legalább olyan magával ragadó volt, és azt is tartom továbbra is, hogy romantikus jeleneteket még egy sorozatban sem láttam ennyire eszméletlenül jól megírva, nem hogy szitkomban.
Kár lenne tagadni, hogy megvoltak a hullámvölgyei, főleg az utolsó harmadában, még ha Steve Carell nélkül is simán elvitték a többiek a show-t, ahogyan azt is, hogy a pilot és a hat epizódos első szezon talán a legnehezebben befogadható szakasza a sorozatnak, de aki kitart mellette, és hagy neki időt, az valami egészen utánozhatatlan sorozatélménnyel fog gazdagodni.
A tovább mögötti rész már a nézőknek szól, ahol kicsit (spoileresen) megrágjuk még a szezont és a finálét is, ugyanis az évad közepén igen bátor dolgot húztak az írók, és legalább ennyire szokatlan lezárással is ajándékoztak meg minket. Azt hiszem, hogy mindkét lépés kellően megosztó fogadtatásban részesülhetett, de hát nem is a The Office-ról beszélnénk, ha csak úgy elmaszatolták volna ezt a 9 évadnyi történetet.
3 comments | kategória: video
Az új sorozatok főcímei mellett a régiek is jelentkeztek új intrókkal. Van, ahol szereplők kerültek ki vagy be, máshol csak új képsorokkal bővült az anyag. A Bones megváltozott főcímét már láthattátok, a tovább mögött az új CSI, Criminal Minds, NCIS: Los Angeles, Hawaii Five-0, NCIS és The Office intró.
