— Are you a dangerous man?
— The question first is whether I committed murder.
— And did you?
— The courts, they have decided… no.
Az idei egyik első újonc sorozat volt A Kígyó, amely április elején elérhetővé vált a Netflixen, elnézve az első részt pedig kijelenthető, hogy megérte a várakozás, mert nem okoz csalódást, sőt mi több, egy remek alapot fektet le, amit az évad során szerintem jól is tudnak majd használni.
A BBC valós alapokon nyugvó minisorozata egy időutazásra invitálja a nézőt, ahol a 70-es évekbe visszacseppenve megismerkedhetünk a kor egyik legnagyobb szélhámosával és gyilkosával. A pilot be is jött, nagyon könnyen nézeti magát.
Charles Sobhraj, a bangkoki élet árgus szemlélője ékszerészként dolgozik. Valójában persze nem a becsületes fajtából való, ráadásul a tekintete folyamatosan a következő potenciális áldozatot vizslatja.
A történet egy tényleg megtörtént eseménysorozatot dolgoz fel egészen attól a ponttól, hogy Sobhraj akcióba lendül, és elkezd ösztönösen turistákra vadászni a thai főváros környékén. A terv szinte mindig ugyanaz: a gyanútlan turistákat bedrogozza, elveszi az értékeiket, majd megöli őket. Az első rész ezt a folyamatot mutatja be, valamint azt, hogy a holland nagykövetségen dolgozó diplomata, Herman Knippenberg elkezd nyomozni két eltűnt honfitársa után, akik kapcsán egyre inkább világossá válik, hogy eltűntek, sőt jó eséllyel már nem is élnek.
Sobhraj ekkor még egy lopott nevet, az Alain Gautier-t használja, a bűncselekmények során pedig akadnak tettestársai is, a Jenna Coleman által alakított Marie-Andreé talán a legjelentősebb bennfentes a történetben.
Amit mindenképp ki kell emelnem, az a hangulat, a zene szerintem fantasztikus, ad egy különleges érzést az egész epizód alatt, ráadásul tényleg magával akar rántani a 70-es évekbe a dallamosságával és életerejével.
A képi világ is meglehetősen rendben van, külön tetszett, hogy néhányszor az elmosódás, mint effekt is előkerült, ami A Kígyó cím miatt olyan hatást keltett, mint egy megmart áldozat, aki az életéért küzd, holott már alig van esélye a túlélésre.
Mindenképp maradok a folytatásra, mert érdekel Sobhraj életútja, kíváncsi vagyok, hogy a továbbiakban is működni fog-e a megvalósítás, mert akkor tényleg az erősen ajánlott kategóriába kerül majd a sorozat. Így a kezdésre könnyedén kiosztanék egy 8/10-et, ami talán magas pontszám, de talán jól érzékelteti, hogy mennyire jól jár az, aki elkezdi a The Serpent-et.
