login |

The Stranger: vége az 1. évadnak

2020. 03. 10. 21:30 - Írta: winnie

12 comments | kategória: Anglia lecsap,kritika,minisorozat

Ha nem lett volna az I Am Not Okay With This (ami elég rövid volt), akkor Az idegen érdemelte volna ki az idei leggyorsabb Netflix-es darámnak járó elismerést – eddig. Mondjuk a korábbi Harlan Coben-sorozatukkal, a Safe-fel ellentétben nem egy napos volt, de így is elég hamar végeztem a sorozattal, és gondoltam ezt, így utólag, jelzem is, mert még valaki azt hiszi az évados kritika hiánya miatt, hogy az általam nagyon jónak tartott pilot után dobtam a The Stranger-t.

Nem, nem dobtam, hanem faltam. És szinte végig élveztem. Van, aki a szuperhősökre vetődik rá, amint meglát egy témába vágó sorozatot, más a scifik kerülnek automatikusan nézős kategóriába, engem meg a The Stranger által képviselt műfaj hoz lázba menten. Amikor megnéztem, simán esélyesnek tartottam egy év végi top3-ba is.

A régi olvasóknak nem hiszem, hogy nagy meglepetést okozok azzal, hogy elárulom, ha valaki rákérdez a kedvenc sorozataimra vagy műfajomra, akkor rögtön a krimiket említem meg, de a The Stranger műfaját nem ekképp lőném be, mert krimiről a többségnek inkább az epizodikus nyomozósok, vagy a karakter- és hangulatközpontú, skandináv stílusú, vagy noiros átívelős nyomozósok jutnak eszébe, ez viszont egyik skatulyába sem illik, inkább afféle thrilleres móka volt.

De thrillernek nevezni is félrevezető lenne (még ha az olyan sorozatokat is nagy lelkesedéssel fogyasztom, mint az így definiálható Tell Me A Story vagy a The Purge), szóval az effélékre mindig próbálok úgy utalni, mintha olyanok lennének, mint egy modern, rejtélyközpontú bűnügyi regény, ami már közel sem csak arról szól, mint egy klasszikus Agatha Christie (miszerint “ki a gyilkos?”), hanem jóval több szálat és jóval több rejtélyt vonultat fel, sokkal komplexebb, szövevényesebb köntösben. És persze erre a műfajra, hogy azért valamennyire thrilleres is legyen, jellemzők a necces, halálközeli szituációk, megmenekülések, mini akciójelenetek is, amik az adrenalinszintet hivatottak növelni.

A The Stranger pontosan ezt kínálta, egy szövevényes összképet, amit a random olvasó néző nem tud teljesen kibogozni (részválaszokat persze tud adni, de egy kvázi egyrejtélyes Agatha Christie-sztorival ellentétben teljesen megfejteni nem lehet egy Harlan Coben-történetet), és amire a kibogozás közben folyamatosan újabb és újabb fordulatokat építenek, miközben minden szép lassan a helyére kerül és értelmet nyer.

Persze mindehhez nem árt, ha valaki a stílus megszállottja. A tovább mögött folytatom spoilermentesen. Tovább…

Pilot-mustra: The Stranger – 1×01

2020. 01. 30. 19:50 - Írta: winnie

36 comments | kategória: Anglia lecsap,kritika,minisorozat,pilot-mustra

This isn’t what you think. There’s more to this.

Azt hiszem, hogy elég hamar fogok végezni a Netflix mai premierjével, aminek a magyar címe (nem meglepő módon) Az idegen lett. Ezek az ideális darasorozatok számomra, amik átívelősek, mégsem túl tömények.

A tévé mostanság kezdi felfedezni Harlan Coben-t, aki a modern krimi egyik kommersz neve, két francia sorozat (No Second Chance / Une chance de troup, Juste un regard) után az angolok vetődtek rá adaptációs célból (The Five), majd a Netflix, mely a Safe után (ami még mindig az egyik kedvencem) le is szerződött az íróval, és az angolok (The Stranger), a spanyolok (The Innocent) és a lengyelek (The Woods) is elkezdtek dolgozni egy könyvén. Ez az első második hullámos sorozat. És nem tudom abbahagyni.

THE STRANGER – 1×01 – 7/10

Átívelős krimi és átívelős krimi között hatalmas különbségek lehetnek. Amiket megismertünk és megszerettünk a tévésorozatos műfajban (The Killing, Broadchurch és társaik), azok abszolút karakterközpontúak és a drámára összepontosítók voltak, a modern popcorn könyvadaptációk viszont abszolút történetközpontúak, puzzle-szerűek, szövevényesek, sokkal kevesebb figyelmet szentelnek a karakterizálásnak, és a drámát is inkább időnkénti gyomrosokban szállítják, nem hatja át a nyomor mindegyik snittjüket.

A The Stranger esetében is hasonlóra kell számítani. Viszonylag rövid időn belül zajlanak az események, amik kevés szereplővel szűk helyen indulnak, majd ahogy halad az ügy, úgy kerülnek be a képbe újabb karakterek, történések és úgy nyit a fókusz is – hogy aztán a végére minden összeálljon. Ahogy a Safe, a The Stranger is olyan krimi, ami azért marad végig élvezetes, mert nem csak egy nagy kérdésre keresi a választ, hanem sok rejtély van, és nyilván esélytelen nézőként mindre választ találni.

A pilot fő konfliktusforrását az jelenti, hogy egy jól szituált jogász családapát megszólít egy vadidegen nő és elárul neki egy titkot a feleségéről, amit a nő elhallgatott előle. Ennyi, nem több. Nem tudjuk, hogy mi Az Idegen motivációja. Azonban ezzel elég böszme bogarat ültet a Richard Armitage által alakított főhős fülébe, aki nyilván elkezd vizsgálódni, ami persze komoly hatással lesz a házasságára, és ez még csak a kezdet. Már, ami az ő szálát illeti.

Azonban a (természetesen ismét brit kertvárosban induló) krimisorozat messze nem csak ezt a sztorit indítja el. Rögtön az elején (egy elég felesleges) flashforwardban látunk egy erdőben meztelenül rohanó gyereket, akinek a testét később megtalálják, a belvárosban pedig egy lefejezett láma alpaka borzolja a kedélyeket. És még egy kilakoltatás is szerepet kap, plusz a szülők gyerekei között sem klappol minden. A többi rejtélyt nem részletezem, de a harmadik részre már simán féltucat fölött van a számuk, és morfondírozhatunk, hogy fog mindez összeállni.

Annyira nincs sok szereplőnk kezdetekben, de nagyjából sejthetjük, hogy mindenkinek lesz valamilyen szerepe a sztoriban, senkit sem emelnek ki véletlenül, és ahogy egyre többen kerülnek a képbe, úgy kuszálódnak egyre jobban a viszonyok, és úgy kerülnek felszínre titkok, amik persze láncreakciókat váltanak ki. És mindezek révén ismét csak elég aktuális, modernebb témákat von be a képbe Coben története, olyanokat, amiknek köszönhetően abszolút mai lesz, amit mesél.

A Tre Stranger (igazából korrekt szintű) pilotja után rögtön indítottam a második részt, és a harmadikra elején már éreztem, hogy ebből sima dara lesz, amiben a befejezése meg is erősített. Többek között azért, mert ha minden mellékszálat kiveszek a sztoriból és csak Az Idegen szálára koncentrálok, akkor is egy kellemes agytorna a sorozat, hiszen minden egyes percet úgy nézünk, hogy közben zakatolhat az agyunk, hogy mégis mi lehet a célja az illetőnek, miért jó ez neki, jó-e ez egyáltalán neki, stb.

A fentiek persze nem meglepők, a sorozat jó kezekben van, hiszen az alapanyagon Danny Brocklehurst dolgozott, aki eléggé műfajprofi, hiszen olyan sorozatokat készített és vitt, mint a The Five és a Safe Coben-től, illetve az In The Dark, az Ordinary Lies, a The Driver, az Exile vagy a Brassic. És ugyanez a határozott profizmus a színészek terén is megvan, jó pár ismerős arcot kapunk, Armitage pedig, mint a Safe-ben Michael C. Hall az igazságot felderíteni kívánó joviális átlagemberként nem csilivili szerepben hozza szimpatikusan a korrekt szintet, lehet neki szorítani, hogy megakadályozza az élete darabokra hullását.

Azonban az is biztos, hogy sem a fenti hozzávalók terén, sem pedig a megvalósítás (fényképezés, zene, miegymás) kapcsán nem mondhatjuk, hogy egyedi vagy kiemelkedő lenne a The Stranger, egész egyszerűen ez nem az a műfaj, ahol ilyesmire kerülne a hangsúly.

Viszont. Amellett, hogy a The Stranger azt a műfajt képviseli, aminek a részeit egyenként nem tudom iszonyú magasra pontozni, a sok szolid, szórakoztató epizód simán kiadhat egy olyan sorozatot, ami abszolút megmarad bennem, a krimirajongóban, mint kedvenc, ld. a többször említett Safe-et.

Ha ugyanis valaki rákérdez erre, nem számokat összesítek és átlagolok, hanem élményre emlékszem vissza. És arra emlékszem jól annak, ellenére, hogy nem tudnék emelni konkrétumokat, azonban tudom, hogy mint Egész kifogástalan volt, igazi letehetetlen könyves élmény, tipikusan egy hosszú film. A popcorn fajtából. Remélem, hogy ez sem lesz kevesebb.

Mindannyiunknak vannak titkai

2020. 01. 30. 13:15 - Írta: human

3 comments | kategória: Anglia lecsap,kampány,minisorozat

Mi lenne, ha egy idegen elmondaná őket az életünk többi résztvevőjének? A Netflix mai premierje, a természetesen magyar felirattal érkező The Stranger-ben (itthon: Az idegen) ez indítja be a történetet. A trailerek mellé plakátok is vannak.

Aki már nézi, véleményezheti. winnie biztosan jönni fog kritikával – ha kaszálja, akkor ma egy pilotossal, ha bedarálja, akkor a héten évadossal. Vagy majd kiderül

Délelőtti videó 3.: The Stranger

2020. 01. 28. 11:30 - Írta: human

6 comments | kategória: Anglia lecsap,minisorozat,video

A Netflix csütörtöki premierje egy Harlan Coben-könyvadaptáció lesz, ami Az idegen magyar címet kapta (itt a hivatalos, magyar nyelvű tartalma a könyvnek),

(A Netflix egyébként elég komoly szerződést kötött az íróval azok után, hogy az első Coben-adaptációja, a Safe Michael C. Hall főszereplésével nagy siker lett, és elég érdekesen közelítik meg a műveit, hiszen jelenleg egy spanyol sorozat készül Az ördög játszóteréből, a The Woods-ból pedig lengyel. Lehet, hogy lesz majd magyar is?)

A The Stranger amúgy egy thriller, amiben egy férfi tökéletes életét egy titok teszi tönkre, és egy halálos összeesküvés örvénye húzza le azok után, hogy egy idegen egy kocsmában letaglózó hírt oszt meg fele a feleségéről. Amibe azonban ezek után keveredik, az jóval sötétebb, mint a nő félrevezetése, és ha nem a helyes lépéseket teszi meg, az az életébe kerülhet.

A hivatalos leírása:

Miután egy idegen megdöbbentő tényeket tár fel Adam Price-nak a feleségéről, a példás családapa rejtélyes ügybe keveredik, miközben kétségbeesetten kutat a válaszok után

Az előzetesek a tovább mögött, köztük a magyar feliratos is. Szereplők: Richard Armitage, Hannah John-Kamen, Anthony Head, Stephen Rea, Siobhan Finneran, Jennifer Saunders, Dervla Kirwan, Kadiff Kirwan, Paul Kaye, Shaun Dooley.

Tovább…