A Disney Channel sorozataihoz azért már egy ideje nincs közöm (a Chilling Adventures Of Sabrina Ross Lynch-ét híressé és egyik kedvenc zenészemmé tévő Austin & Ally óta nem igazán találtam magamnak tartalmat a csatornán, de szerintem a többiek is így vannak vele a stábban, bár winnie a Sulphur Springs-et megszerette), ugyanakkor a Villains Of Valley View-ra felfigyeltem a szuperhősös koncepciója és Lucy Davis miatt, aki Hilda Spellman volt a CAOS-ban.
A történet szerint egy őrült tudós és egy főgonosz szerelméből három gyermek született, akik szintén gonoszok. Amikor a srácok már tinédzserek, a rosszfiúk ligájában új vezetői pozícióra jelentkezik az édesanya (ő Lucy Davis), de azt nem kapja meg, ami miatt lánya dühében olyan tettekhez folyamodik, hogy már nemcsak a hősök célkeresztjébe kerül a család, de a gonoszok ligájáéba is, ezért menekülnek Valley View-ba, ahol próbálnak átlagemberekként elvegyülni. Személyiségeiket azonban nem tudják egyik napról a másikra megváltoztatni.
Kapunk tehát pár ízig-vérig rosszfiút, akik próbálnak nem szemétkedni, hiszen akkor gyanút foghatnak a helyiek. Rögtön meg is érkezik a szomszéd lány és nagymamája (őt a Good Luck Charlie undok szomszédja játssza, gyakorlatilag átnevezve, de átemelve a karakterét), akik azonnal kihívás elé állítják a családot, de a mindig jó és hazudni képtelen lányt végül beavatni kényszerülnek, így lesz ő gyakorlatilag főhős tinilány első helyi barátja.
Számomra ebben a sztoriban rengeteg potenciál lakozik, főleg úgy, hogy egy tündérien jó lány lett a velejéig gonosz család egyik társa. Ráadásul – ezt már a pilot megnézésénél tudtam meg – a szupererőknél is van egy csavar, hiszen a legfiatalabb épp csak megkapja az erejét, de máris nagy galibába tud keveredni. A második epizód pont ezért is tetszett miatta annyira, alakváltóként kénytelen volt elbújni a szomszéd hölgytől, akinek kedvenc kardigánjává változott kreativitás hiánya miatt, majd úgy kellett túlélnie a napot, hogy le ne bukjon.
Az említett második epizód (mert ugye duplapremier volt) egyébként élvezetesebb volt a pilotnál, egyfelől azért, mert Lucy Davis több időt kapott, ő pedig mindig szórakoztató, másfelől pedig a felnőttesebb beszólások és a kreatív történet miatt. Persze a Disney Channel élőszereplős komédiák fő jellemvonásai megvannak, szóval a túljátszás és a szájbarágós, előzményeket elmesélő mondatok nem ritkák, de itt ezek egyáltalán nem tudtak zavarni, míg a The Fairly OddParents: Fairly Odder élőszereplősben kifejezetten irritált – hamarosan annak a kritikájával is jelentkezem.
A TVoVV kellemes csalódás volt, még úgy is, hogy a belőtt célcsoportot jelentő 10-12 éves korosztályból kicsúsztam 12 éve. Azért nem engedte el a Disney néhol igen bugyuta és erőltetett vonalát, de van benne egy kis felnőttesség, több kreativitás és élvezetes színészi játékok. Kategóriájában nálam 6/10, a második epizód pedig még 7/10-et is elér, és megyek is nézni a 3. epizódot.
