Aisling Bea is megkapta a lehetőséget, hogy sorozatot készítsen. A hazai junkie-knak talán a The Comedy Lineup első évadjából, vagy angol panelshow-kból lehet ismerős az ír komikus, aki az írás mellett a főszerepet is magára vállalta. Az ilyesmiből pedig igazán különleges dolgok tudnak kisülni, elég csak a Fleabag-re gondolni. A példa pedig nem véletlen. Egyszerűen nem tudtam szabadulni attól, hogy egymáshoz hasonlítgassam a két sorozatot.
A főszereplőt, Aine-t akkor ismerjük meg nővérével együtt, amikor éppen kicsekkolnak egy elvonóról. Nem derül ki pontosan, hogy miért volt ott, viszont az igen, hogy milyen visszajelzéseket tudnának adni az intézménynek az ellátásról (a netes képeken úgy tűnt, hogy van jacuzzi, de csak egy kis halastó volt). Ezek után ugrunk négy hónapot az időben, és elsőre úgy tűnik, hogy Aine-nek sikerült visszailleszkednie a társadalomba. Azonban érezzük, hogy valami nagyon nincs rendben. Csak épp azt nem tudjuk meg mi az oka. Ismerős?
Ha ez nem lenne elég, az itteni főhősnek is van egy nővére (Sharon Horgan), aki szinte egy az egyben azt a karaktert hozza, mint a Catastrophe-ban. Segíti a húgát, az életbe való visszarázódásban, és ezért minden mást hajlandó a háttérbe szorítani.
A This Way Up-ban a párbeszédek okosak, pattogósak, és szellemesek. Nem mondom, hogy hangosan nevettem végig, inkább kedves, mosolygós pillanatai vannak. Horgant bármiben megnézném a Catastrophe óta, de mégiscsak Aisling Bea a döntő egy ilyen sorozatnál, aki nekem teljesen hiteles volt, ami egy komikától nem feltétlen lenne alap.
Mégsem tudtam feltétel nélkül rajongani a pilotért. Egészen egyszerűen azért, mert végig ott motoszkált a fejemben, hogy ebből már láttam jobbat. Persze ettől még nézem tovább, sőt ha számszerűsíteni kell, nálam ez egy erős 7/10 volt a kezdés, ami elég jónak számít. Aztán ki tudja, lehet az évad végén már a Fleabaget fogom a This Way Up-hoz hasonlítgatni. A potenciál mindenképp megvan benne.
