login |

Ilyen a Tru Calling

2013. 10. 31. 22:30 - Írta: winnie

32 comments | kategória: video

Ha véletlenül valakit érdekelne az a sorozat, ami berántott ebbe a világba, vagy röhögni akar az ízlésemen, esetleg még nem látta a Tru Calling-ot, az megnézheti a tovább mögött az első részt. Sajnos (vagy szerencsére?) magyar verzió – a többi rész is fent van szinkronosan a YouTube-on vagy az Indavideo-n.

De tudjátok, mit? Nekem az is elég, ha 13:50-ig nézitek a pilotot. Addig került fel anno 2003-ban a netre az első rész, ott van az a cliffhanger, ami miatt muszáj volt látnom a folytatást. De most komolyan, titeket nem érdekelt volna?:)

Tovább…

Tru Calling – Az őrangyal

2009. 01. 01. 17:00 - Írta: winnie

71 comments | kategória: kritika

Hüpp, nekem ő, a Tru Calling volt az első. Az addikttá válásom első lépcsőfoka (volt már ilyen hét kérdése? gondolom. most lusta vagyok, de ide ne OFF-oljunk.) – kérdés, hogy vajon ezzel összefügg, hogy az egyik nagy kedvencem is lett? (Hmm, a Survivor, a John Doe, a Joan of Arcadia is az elsők és a kedvencek között van…)

Itt le is írtam a kedvenc sorozataim mellett, hogy miképpen is történt a nagy egymásra találás. Hála istennek, akkor még a FOX nem csak az amerikaiaknak tette elérhetővé a Tru Calling első 13 percét a neten. Én megnéztem és leesett állal azt mormoltam magam elé, hogy ha törik, ha szakad, megszerzem a folytatását. Megszereztem. A többi már történelem.

A sorozat alapkoncepciója rém egyszerű: Tru Davies letudja az orvosit és ilyenkor valahol gyakornokoskodni kell (van ennek valami neve, tudom), s neki hogyhogy nem, de egy hullaház jut. Szívja a fogát, de sebaj belevág, hogy aztán egyik első munkanapján miközben tesz-vesz az egyik halott felkönyököljön és azt mondja “Help me!”, vagy “Segíts!”. Huss, Tru ennek hatására visszaugrik az éppen aktuális nap elejére és néz, amolyan Eliza Dushku-s bociszemekkel.

Van ugyanis Tru-nak egy képessége (ő is most fedezi fel, bár némi gyerekkori emlék dereng neki), miszerint képes újraélni egy napot, s ezeket a napújraéléseket a hullaházi páciensek megmentésének szenteli, miközben saját széteső életét is kordában kell tartania a nagy rohanás közben, mert bizony nincs sok ideje, hogy egy vadidegen emberre ráleljen, rájöjjön, hogy fog meghalni és megakadályozza azt.

Nekem már A lé és a Lola-ban (Lola Rennt) is bejött Franka Potente futkorászása, itt a rohangáló Eliza Dushku ad remek dinamizmust a Tru Calling-nak, s a pörgés mellett épp azok a hozzávalók vannak meg a sorozatban, amelyekkel engem le lehet venni a lábamról: a rejtély és időutazás, s persze a nap újraélésével kapcsolatosan egyéb, elsőre elszúrt dolgokat is meg tud Tru oldani (ld. leejti a kávét, megverik a tesóját, lekés valamit, ilyesmi).

Persze az alapszituáció idővel elkezd bonyolódni, hiszen a készítők ránk szabadítják a mitológiát a képességgel kapcsolatban, plántálnak néhány átívelő szálat, sőt, az évad vége fele meglehetősen durva felismerésben lehet részünk, amely során elég sok történés és szereplő a helyére kerül, épp ezért valahol sajnálatos is, hogy éppen ennek kibontására nem volt lehetőség, de örülhetünk is, hogy nem volt idejük elrontani a sorozatot, cápát ugratni vele. (Nyugodtan nézhető a végnélküliség ellenére is, mert főleg epizodikus a cselekmény.)

Annak ellenére, hogy a sorozat nagy kedvencem (talán épp ezért, ki tudja) tudom szemellenző nélkül nézni, hiszen az egész Tru Calling, bár hozta a remek kis időutazós, rejtélymegoldós ügyeket, hihetetlen módon koncepciótlan volt, rengeteg (látszólag) ad-hoc dolog történt benne. Az embernek az volt az érzése, hogy a készítők sem tudják, hogy mit akarnak, más kérdés, hogy tudtuk, hogy a FOX a sorozat próbálja megmenteni a változásokkal.

Állandó szereplőnek indult karaktereket nyelt el a föld, sőt, később egy mellékkarakterből lett állandó szereplő, hogy azután, miután megkapta az állandó státuszt, kevesebbet szerepeljen (az ő karaktere lett volna az, akit később Jason Priestley-nek írtak meg), plusz olykor fura babrálások is történtek az átívelő szállal, de mindez nem tudott eltántorítani. Sucker vagyok és a sorozat nálam minimum 9/10-es, de tisztában vagyok vele, hogy nem ér ennyit (human, ha jól rémlik, elég hamar kikukázta), sok benne a klisé és, de egész egyszerűen ez nem tudott izgatni, mert baromira lekötött és élvezetes volt.

Eliza Dushku mellett említsük meg a sorozattal kapcsolatban Jon Harmon Feldman készítőt, aki később Reunion-t írt, majd Big Shots-ot készített, hogy tavaly a Dirty Sexy Money-nál legyen. Az állandó szereplőket is láthattuk már máshol: Matthew Bomer-t a Traveler-ben és a Chuck-ban, A.J. Cook-ot a Criminal Minds-ban, Zach Galifianakis-t sokfele, például a remek Dog Bites Man-ben és a standup műsoraiban, de Jessica Collins, Benjamin Benitez, Eric Christian Olsen és Liz Vassey is ismert lehet egyeseknek.

Egyébként valahol sajnálom, hogy a Tru Calling idején még nem volt blog. Bár akkor még a letöltögetés (főleg a sorozatoké) sem volt annyira elterjedve, mint most, ezért gondolom csak pár sorstársam akadt, de históriás könyvekbe kínálkozik, hogy a FOX mi mindent művelt a Tru Calling-gal. És ezt ne (csak) negatív előjellel tessék érteni, mert a FOX az oka, hogy ennyi rész (2 évad: 20+6 epizód) elkészülhetett egy instant-cancel sorozatból.

A sorozat ugyanis kábé az első résztől bukás volt, nézettségileg nem sok vizet zavart csütörtök 20.00-tól, de akkor a FOX-nak már jó ideje nem volt csütörtökje, így maradhatott. Ennek ellenére egy 20 részes rövidített évad végigment úgy, hogy évad közben a FOX beleíratta starpower-nek Jason Priestley-t is a sorozatba, de ő sem tudott nézőket hozni. Évad végén viszont mindenki legnagyobb döbbenetére a csatorna berendelte a 2. szezont, más kérdés, hogy annak elkezdték tologatni az őszi majd téli premierjét, hogy aztán abszolút profizmusról tanúskodva még a bemutató előtt leállítsák a Tru Calling forgatását (a 2×06-nál)…

Utána még a 6-ból 5 részt (a fene sem érti) lopva leadtak – más kérdés, hogy akkorra már az egyik újzélandi csatorna jóvoltából ezt már láthattuk itthon. Sőt, hogy a fekete pont után még egy pirosat említsek: a 2. évad DVD-jét is kiadták, ami természetesen már a polcomon pihen.

Ki tudja, annak ellenére, hogy 2003-as a sorozat, talán valakinek kedve szottyan megnézni, ledarálni, akár szinkronnal (RTL Klub), akár eredetiben. Utóbbi mellett az szólna, hogy nem pofázzák szét az általam kedvelt főcímet – íme a videója, ez pedig a főcímdal videóklipje, a Full Blown Rose-tól a Can Somebody Help Me?