1 comment | kategória: Ausztrália megmutatja,video
Ausztrál női börtön, kőkemény történések, és egy végső ítélet. Ez vár ránk az itthon is nagy kedvenc sorozat 9. évadjában (vagy a nyolcadik második felében), ami az utolsó is lesz egyben, aminek a tovább mögött vannak az előzetesei. Pár órát kell csak kibírni. Vagy talán annyit sem.
Tovább…2 comments | kategória: Ausztrália megmutatja,video
Addig húztam-halasztottam a posztot, míg az általam vártnál korábban elérhetővé vált az ausztrál börtönsorozat új szezonjának a nyitánya…, ehh. Mindegy, ez van, a tovább mögött a Wentworth 8. évad két előzetese és egy színfalak mögötti videója.
Add comment | kategória: Ausztrália megmutatja,video
Júliusban jön az új Wentworth-évad, a Wentworth: Redemption, a nyolcadik, amihez egyelőre a tovább mögötti 2 teaser készült el.
Tovább…4 comments | kategória: Ausztrália megmutatja,kritika
Több szempontból is sajátosnak tekinthető az ausztrál női börtönös Wentworth (itt az általános ajánlónk róla) nemrégiben véget ért hetedik évadja.
Egyrészt ez volt az első olyan szezon, amikor már az első résztől kezdve az új, „második generációs” karakterek kellett a hátukon vigyék.
Másrészt sokáig nagyon úgy nézett ki, hogy ez lesz az utolsó évad és – főleg finanszírozási okokból – kaszát kap a sorozat. Mint azóta kiderült, végül berendelték a 8. és 9. évadot is, de ezt a forgatás idején még nem lehetett tudni, így az írók előtt állt a feladat, hogy olyan évadot rakjanak össze, amivel akár le is zárhatják az egészet. Nézzük, hogyan sikerült nekik.
Spoilerekkel folytatom a tovább mögött.
Tovább…29 comments | kategória: hírek
1 comment | kategória: Ausztrália megmutatja,video
Női börtönös sztori, ami keményebb, mint az Orange is The New Black? És sok rajongó szerint jobb is, hiszen nem amerikai, hanem ausztrál. Itt egy általánosabb ajánlónk róla. És már a 7. évadjában jár, ami “ma” kezdődik. A tovább mögött ott az előzetese. Elég intenzív.
Tovább…6 comments | kategória: Ausztrália megmutatja,kritika
What you in for?
Na, kérem, így kell elkezdeni egy évadot! (Ha még lenne valaki, aki nem ismeri ezt a női börtönös ausztrál sorozatot, annak ajánlom a korábbi írásomat.)
Semmi üresjárat, szépen felvezetett szálak és úgy álltam fel a képernyő elől, hogy legszívesebben azonnal néztem volna a következő részt. Az igazat megvallva – bármennyire szívem csücske is a sorozat – tartottam tőle, hogy kevésbé fog tetszeni az új szezon és valamelyest megkopik a Wentworth-varázs.
Bevallom, hogy az ötödik évadot éreztem eddig a leggyengébbnek, annak ellenére, hogy szinte minden epizódra jutott egy-egy katartikus pillanat. A szökés és a bosszú témáját elnyújtották, alapszereplők távoztak, Joan karaktere már-már önmaga paródiájába fordult át.
A finálé utolsó öt perce végül megmentette az előző szezont, de egyben fel is adta a leckét az íróknak a hogyan tovább kapcsán. Szerencsére azonban a készítőknek volt válasza és magukra találtak, a szezonkezdés már-már a sorozat aranykorát idézte. Nézzük meg közelebbről, mi történt. A tovább mögött spoileresen folytatom.
4 comments | kategória: Ausztrália megmutatja,video
Most már tényleg nyakunkon az ausztrál börtönös sorozat 6. évados kezdése, és a teaser videók után végre valódi előzetesek is érkeztek a tovább mögé, hosszabbak és rövidebbek egyaránt.
3 comments | kategória: Ausztrália megmutatja,video
Az egyre nagyobb junkie-kedvenccé váló ausztrál börtönös dráma nemsokára folytatódik a hatodik szezonjával, és már a hetedik is be van rendelve. A tovább mögött 3 rövid promó nézhető meg a folytatáshoz.
10 comments | kategória: hírek
11 comments | kategória: Ausztrália megmutatja,kritika
They think it takes a strong woman to rise to the top in here, but it doesn’t. It takes a smart one.
Ötödik évadjának végéhez érkezett az ausztrál Wentworth című börtöndráma, ami sajnálatos módon nem kapott túl nagy figyelmet a hazai junkie-k körében, pedig tényleg egy fantasztikus sorozatról van szó.
A 2013-ban indult széria egy női börtönben játszódik, és az Ausztráliában a 80-as évek elején futott, csaknem 700 epizódot megélt Prisoner című szappanopera félig-meddig előzménysorozata, bár az újragondolása kifejezés talán szerencsésebb. Nem kell megijedni, a Prisoner ismerete nélkül is teljesen élvezhető és követhető a Wentworth, sőt!
A Prisoner-ben már az első perctől adott, hogy az elítéltek vezetője az erőskezű és vasakaratú top dog, Bea Smith – alias Queen Bea. A Wentworth azt mutatja be, hogy a szolid, férje által elnyomott és terrorizált háziasszony hogyan küzdi fel magát a börtön-hierarchia csúcsára. Nagy poént nem lövök le azzal, hogy sikerülni fog neki, a Wentworth erőssége ugyanis abban áll, ahogyan bemutatja az odavezető utat.
Az első, tíz részes évad is remekül sikerült, szépen megalapozták az írók a sztorit, illetve minden főbb karakter kapott egy-egy epizódot, amelyben megismerhetjük a hátterüket, miért kerültek börtönbe, hogyan éltek előtte. Az ausztrál és a nemzetközi nézők körében is nagy siker lett a sorozat, így egyértelmű volt a folytatás.
Igazából én innentől kezdve éreztem azt, hogy a készítők felismerték, hogy hosszú távra tervezhetnek, és olyan kompakt, tartósan magas minőségű cuccot raktak össze, hogy öröm nézni. Nem is tudnám eldönteni, hogy a történetet, a karaktereket, vagy a színészeket emelném ki, mint a sorozat legnagyobb erősségét, de szerencsére nem is kell választanom, ezek együttese adja azt az egyveleget, ami nálam tartósan a top 3-ba emelte a Wentworth-t.
Először is kapunk egy nagyon szépen, konzekvensen vezetett fő szálat, a már említett Bea Smith útját a csúcsra, illetve további négy-öt rab és két-három börtönőr, valamint a börtönparancsnok történetszálát. Amit elsősorban kiemelnék, az az írók bátorsága és kreativitása. Nincsenek érinthetetlen szereplők, bátran nyúlnak a karakterekhez, és keverik őket olyan helyzetekbe, amelyekre nem feltétlenül számítunk.
Különösen jól építkezik a sztori egy-egy évad vége felé közeledve, és ténylegesen izgulni lehet, hogy mi fog történni a következő epizódokban. Egyrészt azért, mert tényleg nem lehet előre megjósolni, másrészt azért, mert azzal sem nyugtathatja magát a néző, hogy „á, ezt úgysem merik meglépni”. De. Meg merik. A szmötyi bizony gyakran eléri a ventilátort.
A sorozat másik nagy erénye, hogy abszolút nem klisés, még a „női börtönös” jellegből adódóan szükségszerűen előkerülő panelekhez is tudnak úgy nyúlni, hogy nem érezzük úgy, mintha már százszor láttuk volna.
A karakterek – mind az eredeti csapat, mind a későbbi évadok során érkezők – komplexek, jól megalapozottak és hitelesek. Nincsenek makulátlan jellemek, mint ahogy a kimondottan negatív szereplőkben is felfedezhetünk valami emberit.
Tényleges karakterfejlődést láthatunk a szezonok során, az események hatnak a szereplőkre, formálják őket. Szerencsére ezt is olyan következetesen viszik végig, hogy szemünk se rebben, ha egy-egy szereplőt összehasonlítva első évados önmagával hatalmas különbséget fedezünk fel. Bejártak egy utat, teljesen természetes, hogy változtak.
Mindezekhez kiváló színészek társulnak, akik kivétel nélkül hozzák azt, amit kell, sőt. Néhányan a hazai közönség előtt is ismerősek lehet korábban már nálunk is vetített sorozatokból (Water Rats, All Saints, Rush), bevallom, nekem még így is jutott bőven olyan, akiről sosem hallottam ezt megelőzően.
Akiket mindenképp kiemelnék, az a Bea Smith-t alakító Danielle Cormack, aki teljesen hihetően mutatja be, hogyan formálják át az események egy teljesen hétköznapi ember életét, illetve a riválisát, a kemény, de sebezhető Franky Doyle-t alakító Nicole da Silva-t, akit már a Rush-ban is bírtam, de itt abszolút kedvenccé lépett elő.
A második évadtól csatlakozik be az aktuális főgonoszt, Joan „The Freak” Ferguson-t alakító Pamela Rabe, aki olyan átlényegüléssel hozza a pszichopata börtönparancsnokot, hogy egy-egy kontyigazításáról vállalkozó szellemű pszichológia-szakos hallgatók szakdolgozatot írhatnának.
Igazság szerint mindenkit fel lehetne sorolni, mert teljesen jól működnek egy „add közelebb a sót”-jellegű hétköznapi szituációban is, de ha arra kerül a sor, olyan jeleneteket és alakításokat láthatunk, hogy az állunkat kell utána keresgélni.
Az i-re a pontot az egész sorozat atmoszférája teszi fel, illetve az, ahogy hatni tud a nézőre. Nem egy vidám darabról van szó, realisztikusan, nyersen, szépítgetés nélkül mutatja be a börtönélet keserű, sokszor brutális oldalát, ugyanakkor találkozhatunk szívmelengető, megható helyzetekkel is. Elérte nálam azt, amit kevés sorozat tud, valóban együtt tudok érezni a karakterekkel.
Egy-egy rész olyan, mint egy érzelmi hullámvasút, egy esetlegesen vidámabb pillanat után jön egy olyan gyomros, hogy ugyancsak emésztgetni kell a látottakat. Ezt a hatást letisztultan, sallangmentes eszközökkel éri el. Nincsenek benne bepárásodott tekintettel előadott falvédő-bölcsességek, de bőven kapunk olyan jeleneteket – olykor zenei aláfestéssel, de ezt sem viszik túlzásba – amelyek kapásból mehetnének a hét jelenete/hét alakítása szekcióba.
Egyszóval egy eszméletlenül jó sorozatról van szó, ahol a minőség-ingadozás max azt jelenti, hogy a nagyon jó és a még jobb között mozog. Átívelős jellegéből adódóan a legelejétől érdemes nézni, az első évad 10, a többi 12 részes, de ez ne ijesszen el senkit, bőven megéri belekezdeni – főleg most nyáron.
A hatodik évad már be van rendelve, az eddigi minta alapján jövő tavasszal kerül képernyőre, addig kényelmesen fel lehet zárkózni. Mindenkinek ajánlom, ha valakinek csak feleannyira bejön, mint nekem, már egy jó sorozat-élménnyel lesz gazdagabb.
22 comments | kategória: hírek
