login |

JAws 2013: Legjobb reality

2014. 01. 03. 18:35 - Írta: Hooligan

28 comments | kategória: reality,szavazás

Eddigi győztesek: 2008: The Amazing Race, 2009: Hell’s Kitchen, 2010: The X Factor UK, 2011: The X Factor UK, 2012: An Idiot Abroad

Kimondhatjuk: a köreitekben az X-Faktoroknak befellegzett. Tavaly még csak az angol változat maradt ki, idén már az amerikai se jutott be a legjobbak közé. De legalább a magyar változat sem, amiről nem véletlenül nem írtunk a blogon. A The Voice US viszont maradt és ezzel egyedül képviseli a zenei tehetségkutató valóságshow-kat. Vajon jövőre is itt lesz? Vagy leáldozott a műfajnak? Meglátjuk.

Az egykori győztesek között egyébként a Hell’s Kitchen sincs már sehol – az An Idiot Abroad legalább igazoltan van távol. Az idei legjobbak tehát 4 visszatérő: Masterchef, Survivor, The Amazing Race, The Voice (US), és az újonc Whodunnit?. Ha esetleg az utóbbi nem lenne ismerős, akkor érdemes a címkéjére kattintani odafent. A többi reality szinte alig kapott szavazatot.

A legjobb reality

  • The Amazing Race (31%, 554 Votes)
  • The Voice (22%, 396 Votes)
  • Masterchef (20%, 354 Votes)
  • Survivor (18%, 322 Votes)
  • Whodunnit (8%, 144 Votes)

Total Voters: 1,770

Loading ... Loading ...

Whodunnit?: vége az 1. évadnak

2013. 08. 20. 15:11 - Írta: CyClotroniC

25 comments | kategória: kritika,reality

Dear mortals…

A Whodunnit? csont nélkül a nyár guilty pleasure sorozata lett nálam, és bár vannak hibái, de rég tudott ennyire lekötni és szórakoztatni egy új reality koncepció.

Bár a pilotkritikánál és utána is boncolgattuk már a formátumot (hehe), röviden azt kell róla tudni, hogy 13 embert (beleértve az első rész áldozatát is) összezárnak egy házba, és rá kell jönniük, hogy melyikük közülük a gyilkos, no meg túlélni a játékot negyedmillió dollárért.

Részről részre történnek “halálesetek”, mindig az előző játéknap két legrosszabbul teljesítő játékosának egyikével, majd viszonylag azonos sémákat követve épülnek fel onnantól a részek. Először mindenki megvizsgálhat 3 helyszín közül egyet (általában ez a tetthely, a “hullaház” és az utolsó ismert tartózkodási hely), amit egy rejtvénymegoldós “szellemi sorverseny” követ, végül pedig mindenki vizsgázik a napi esetből, ahol nyilván senki se szeretne a leggyengébb lenni.

A műsor számomra a murder mystery szerepjátékok infószerzős aspektusát keveri a kiszabadulós játékok rejtvényfejtős elemeivel mindezt egy reality verseny keretei közé szorítva, és bár kétségtelenül színpadias helyenként, akinek a gyengéi az ilyen játékok és rejtvények, az az apró hibái ellenére is nagyon fogja szeretni ezt a sorozatot.

A cím persze kicsit csalóka, mert inkább a “Hogyan csinálta?” kérdéssel foglalkozik hétről hétre, a gyilkos jó vagy rossz megtippelése azonban önmagában nem ér sok mindent, még a végjátéknál sem. Így ez inkább csak egy extra a nézőknek, akik meg megérzéseken és belemagyarázásokon kívül nem sok mindent tudnak kezdeni vele, hiszen jóformán nincsenek ráutaló “történetbeli” nyomok, csak nagyon elvétve, a gyilkosságokból a személyére nem nagyon lehet következtetni – csak a játékbéli viselkedése alapján.

Ha pusztán a szórakoztatási faktort nézem, akkor bizony ez a könnyed, nyári limonádé-reality 8/10-es szinten kötött le. Minőségét és profizmusát tekintve nyilván nem érne ennyit, még a kaszkadőrök és maszkmesterek segítségével több, mint ügyesen tálalt halálesetekkel együtt sem, de sikerült 24 óra alatt ledarálnom a 9 részes szezont minden epizódját a finálét kivéve.

Röviden összefoglalva, aki nyitott és vevő az ilyen játékokra, az szerintem ezt maximálisan élvezni fogja a hibáival együtt is, de más is tehet vele nyugodtan próbát, bár kétségtelenül kell azért hozzá egy alapérdeklődés és némi kötődés.

Lehet még róla beszélni bőven, mert remek a formátum alapötlete, de jócskán lehetne mit csiszolni rajta, viszont erről már csak a tovább mögött írok, spoilerekkel, ahol kiderül majd a győztes és a gyilkos kiléte is.

Tovább…

Whodunnit? – 1×03: Kaboom

2013. 07. 11. 16:37 - Írta: winnie

9 comments | kategória: kritika,reality

Szerintem itt is az lesz, mint a Siberia esetében (mondtam már, hogy mennyire hasonlít a két “sorozat”?), húzom a számat, de valójában nincs gondom a Whodunnit?-tal sem, nézem, ez a rész kifejezetten tetszett, főleg, mert olyan ritka az efféle nyomozós, Tíz kicsi négeres néznivaló. (Harper’s Island, szipp…). De időközben rájöttem, hogy mi az, ami hiányzik ebből a reality-ből: nincs csúcspontja az epizódoknak.

Általában a versenyszerű valóságshow-knak a kiszavazás, a kijelölés vagy a kiesés a csúcspontja. Ezért van heti háromszor Amerikában Big Brother, mert mindegyiknek van egy csattanója – és ezért nem bírom a magyar verziókat vagy akár az angolt, amik kvázi szappanoperák, csak a napok krónikája.

A Whodunnit? okosan van felépítve, aki ügyes és jól taktikázik, az több infót fog szeretni. A játékosok az elején felderítik a 3 helyszínt (hullaház, a tett színhelye, utolsó tartózkodási hely), majd pedig jön a “közös feladat”, amely során rejtvényeket kell megoldani (egyedül vagy összedolgozva), hogy a rész végére a játékos minél több infóval rendelkezzen az adott epizód esetéről. A gond csak az, hogy a 25-27. perc táján a lényeg véget ér.

Utána hiába mondják el a játékosok, hogy mi történt szerintük és, hogy ki a gyilkos, ez számunkra nem túl érdekes és eleve nem sokat mutatnak belőle, csak pár snittet. (az írásbeli tesztet természetesen nem mutatják, pedig érdekes lenne, de gondolom nem akarják kizökkenteni a nézőket.)

Az epizódok pedig vacsorával és “kiszavazással” záródnak, a komornyik kiosztja mindenkinek a kártyát, mely alapján kiderül, hogy kit fenyeget a kiesés. És ez az, ami nagyon hosszú (mindenki egyenként fellélegzik) és mentes (egyelőre) minden meglepetéstől. Talán azért, mert már eddigre eldől a kieső személye, ergó komolyabb funkciója nincs és csak őket és minket tartanak pár percig bizonytalanságban, hogy aztán éjszaka megtörténjen a gyilkosság és kiderüljön, hogy ki fog kiesni.

Ennyi csak a problémán, de ezen nem lehet változtatni – gond egy szál sem. Illetve most az 1×03 végén volt egy aranyos csavar. nem nagy, de jópofa volt a gyilkosság, szóval ezért jár a plusz pont. De az az igazság, hogy várom az utolsó részt, amikor már csak 3-an maradnak és úrrá lesz mindenkin a paranoia. Na, akkor izgalmas lesz, hogy a két döntős közül melyikkel fog végezni a gyilkos, kihozva az éleben maradót győztesnek.

ui: Mekkora már, hogy Rock of Love ment a tévében!

Whodunnit? – 1×02: Fire Starter

2013. 07. 06. 14:50 - Írta: winnie

9 comments | kategória: kritika,reality

Na, valaki már tudja, ki a gyilkos? Persze, hogy nem, illetve… Szóval a WhoDunnit? című gyilkosos játéknak (premier kritika és szabályok itt) épp ez a legnagyobb “hibája”, hogy nem lehet kitalálni a végső megoldást. De ez nyilván nem is baj, nem is ez a cél, ráadásul nézőként a heti eseten, az előző részben kiesett játékos halálesetén lehet, sőt, azon érdemes agyalni. Meg figyelni, hogy miképpen terjeszkedik a paranoia a játékosok között.

Ez a különbség a Whodunnit? és a The Mole (Ki a Tégla? Szalma Lászlóval, rémlik még?) között. A The Mole-ban ugyanis a beépített ember szabotálhatja a küldetéseket, s bár valamilyen szinten itt is meg lehet ezt tenni, de igazából a Gyilkosnak ez nem érdeke, a rész végére úgy is kiderül a megoldás, nem változik a nyereményalap, mint a The Mole-ban. (Ja, egyébként pár napja indult el az ausztrál The Mole 6. szezonja, ha érdekel valakit.)

Ez a bizonyítékok alapján történő “kitalálhatatlanság” érthető, hiszen a nem szabad megadni a lehetőséget, hogy valaki egyértelmű tettesnek tűnjön a nézők számára és ez rontson a szórakozáson. A “Ki a gyilkos?”-aspektusnak a legérdekesebb része egyébként a gyilkos viselkedésének megfigyelése lenne, hiszen ő az, akinek színészkednie kell, ő az, aki a kamerába történő interjúit is csak előadja – talán ezek alapján valamire rá lehet jönni, de a poén az lehet, ha a finálé után visszanézzük, hogy miképpen próbálkozott.

Szóval tippre, ha valaki gyanakszik, akkor csak a játékosok viselkedésére alapozhat. Igazából magáról a részről nem nagyon tudok mit írni. Hasonló volt, mint az előző, kicsit húzós volt a gyilkosság elkövetésének módja, voltak érdekes ötletek, de érthető módon le van egyszerűsítve minden és kissé mechanikus is, hiszen a cél az, hogy tartani lehessen a formátumot, miszerint a rész elején a játékosok három helyszínt vizsgálnak meg, utána pedig kapnak egy végrehajtandó feladatot, amit megoldva páran előnyből indulnak a rész vági teszt kitöltésén.

Természetesen ez utóbbi sem olyan, ami alapján tudni lehetne, hogy ki a gyilkos, hiszen aki a legjobban tippel, az lehet, hogy épp a gyilkos személyére nem hibázik rá. Azt azért érdekes látni már most, hogy melyik játékos merre húz, alakulgatnak ki a szövetségek, s részemről bármennyire is élvezem nézni a Whodunnit?-ot (hiányzott már egy ilyen játék!), továbbra sem érzek benne semmi kiemelkedőt. 6810.

Na, majd az 1×03. Talán. Hiszen tudjuk, hogy ki halt meg. Egy újabb fogalmatlan.

Pilot: Whodunnit? – írta goretity

2013. 06. 30. 16:26 - Írta: vendegblogger

73 comments | kategória: kritika,pilot-mustra,reality

The game is murder.

Vasárnap este elkezdődött az ABC-n a már jó pár hónapja reklámozott új reality, a Whodunnit? Ebben a játékban a jó öreg, krimikből már ismerős felállással találkozunk: idegenek összezárva egy hatalmas villában, melynek tulajáról kvázi semmit sem lehet tudni. Kezdetben legalábbis ez a helyzet. Utána ugyanis a vendégek szépen egyesével elkezdenek hullani, mint a legyek. A feladat: kideríteni, hogy ki a gyilkos – aki a játékosok között bújik meg.

Adott tehát 13 (igazából csak 12, hiszen egy hulla is van) játékos és egy házigazda Giles, aki szinte minden bűnügyi történet kötelező karakterét, a komornyikot alakítja. Tartja a kapcsolatot a vendégekkel, tájékoztatja őket, hogy mi a következő feladatuk, sertepertél, emellett egyébként tök szimpatikus, a legfeszültebb helyzetekben átmegy szeretnivaló vendégbarátba és szendvicsekkel valamint kényelmes pizsamákkal kedveskedik a ház lakóinak.

A vendégek életkora és foglalkozása elég vegyes felvágott: van itt pompomlánytól újságírón és fejvadászon át egészen a stewardess-ig minden (a sorozat Facebook oldalán egyébként meg lehet tekinteni mindegyikőjüket) – némelyik eszméletlen butának, sztereotípiákkal élve az a “tipikus amerikainak” van beállítva. Az első rész egyik poénja, ahogy az idős ex-detektív próbálja magát edzőnek kiadni, aztán meg a tetthelynél gyakorlatilag a többiek arcába ordítja minden egyes apró mozzanatával, hogy rendőr volt…

A gyilkosság kezelése, megvallom, elég furcsa volt, ami a hulla felfedezését követte, az elég hiteltelennek tűnt. Mindenki tudja pontosan, hogy nem halt meg az illető (ezt ki is mondják), de mégis adták a játékosok a halálra rémültet. Kicsit olyan volt, mintha megpróbálnák leerőszakolni a torkunkon, hogy itt micsoda izgalom van és tényleg történt egy haláleset.

De ez nem igazán működik, a néző pedig azt hiszi, hogy ő hülye, mert nem érzi át az izgalmakat. Itt mutatkozik meg az, hogy egy ilyen szituációt, játékot átadni televízión keresztül nagyon nehéz, ez később még akár a műsor bukását is okozhatja. Ha azonban ezen az állandó mű rettegésen sikerül túltenni magát az embernek, akkor egészen jól kivitelezett dolgokkal találkozhatunk. Giles bejelenti, hogy a gyilkos bizony a tizenkét megmaradt vendég között van (noshit!) és kezdetét veszi a nyomozás. Itt például különösen tetszett az, hogy felkínálja mindenkinek a három helyszín közül az egyik – tetthelyszín, az áldozat utolsó ismert tartózkodási helye és a hullaház – megvizsgálását.

Tekintve, hogy csak egyet lehet közelebbről szemügyre venni, megkezdődnek a szövetkezések, társulások és az ezzel járó hátba szúrások is. Nyilván egy helyszín megvizsgálása nem teszi lehetővé az egész bűntett megértését, össze kell fogni, infókat kell szerezni a többiektől, ha valaki szeretné rekonstruálni a pontos esetet.

És itt kezdődik az, ami valószínűleg az éltetője lesz ennek a show-nak: az emberi kapcsolatok alakulása, az árulások, gyanúsítgatások, a paranoia ahogy haladunk majd előre az évadban….

Piros pont jár a helyszínek berendezésért és úgy cakkpakk az egész díszletért: a ház gyönyörű, érdekesek voltak az elrejtett nyomok, a hulla maszkírozása (de itt megint csak hatványozottan előjött a “mű” fíling…).

Az egyik legnagyobb szórakozási forrást a játékosok egymás közt ugrálása, a csoportosulások kialakulása, az egyes vendégek taktikájának kibontakozása jelentette. Harsányan felnevettem, amikor valaki azonnal felfedett a legelső asztaltársaságának olyasmit, amiről tetthely-társaival megbeszélték, hogy nem beszélnek. Egyértelmű volt, hogy ebből kavarás lesz, hiszen más másképp adja elő a sztorit és abszolút nem tudja senki, hogy most akkor kinek is lehet hinni.

Aminek én még nagyon örültem az a riddle, még ha a megfejtése azért nem követelt sok melót vagy észt. Színesebbé tette a cselekményt, továbbá ez is közelebb vitte a ház lakóit a bűntény megoldásához.

Itt is végig jelen volt az előbb említett emberi faktor és a játékosok leszűrhettek egy nagy tanulságot: tekintve, hogy mégis csak versenyről van szó, jobb, ha nem fecseged ki mindenkinek egy-egy puzzle megfejtését. Találkozhattunk itt is a szokásos taktikákkal: pletykagyűjtőkkel, csapatban dolgozókkal, magányos farkasokkal vagy abszolút fogalmatlanokkal.

A nap végén a vendégeknek be kell számolniuk a gyilkosnak kamerákon keresztül, rekonstruálva az esetet, hogy szerintük hogy tette. Ez jópofa volt, itt is lehet mulatni a butaságokon (a megfulladós sztori sírva röhögős volt), egymásra mutogatásokon.

Ez után pedig következik a vacsora. Giles közli a szükséges infókat, melyek között szerepel a legügyesebb szereplő kiemelése a többiek közül (ez később még mennyi szemétkedéshez meg összeesküvéshez fog vezetni, te jó ég), a gyilkosság pontos megoldása és persze a kártyák kiosztása.

A kártyákból kiderül, hogy a gyilkos az adott vendéget ezúttal megkímélte-e (Spared) vagy pedig a delikvens bizony félhet éjszaka (Scared). Mindez persze teljesítmény alapján megy, egy, a nézők által nem látott tesztet kell kitölteni a bűntényre s a gyilkos személyére vonatkozóan, mely alapján a “leghülyébbek” kapják a “Félhetsz!” kártyákat.

Bevallom, a kártyakiosztás és azok felfedésének egyedüli hasznát abban láttam, hogy visszatekerve az adott részhez meg tudtam figyelni az egyes karakterek reakcióját, hogy mégis melyik reagálja túl, vág grimaszokat. Egyébként tök feleslegesnek tűnik, mert így csak az a két tag retteg a “kiszavazástól”, aki piros feliratú kártyát kapott, holott sokkal izgalmasabb lenne, ha senki se érezné magát biztonságban. A rész végén persze kiderül, ki esik ki, azaz ki “hal meg” – és a folytatás az ő megölésével kapcsolatos nyomozásról fog szólni.

Összességében bejött a Whodunnit?, egész szerethető, de persze túl kell tenni magunkat bizonyos dolgokon, amiket talán a formátum követel meg. Ami még probléma lehet az az irreális gyilkosságok folytatódása (az első eléggé a hihetetlen kategóriába tartozott), továbbá a nézőkkel közölt információ mennyisége. Ugyanis ha az évadzáróban leleplezik a gyilkos személyét úgy, hogy azt az évad során nem lettünk volna képesek kitalálni a túl kevés infó alapján, akkor biztos ideges leszek. Viszont arra is vigyázni kell, hogy nehogy túl sokat lőjenek le a készítők, szóval igen, sok-sok ingatag lábon áll a Whodunnit?.

És hogy ki a gyilkos? Egyelőre jó kérdés, nekem van tippem, amire egy közismert Agatha Christie-idézet még rá is erősít: mindig nő.

Délelőtti videók 1.: Whodunnit?

2013. 06. 24. 10:22 - Írta: winnie

15 comments | kategória: reality,video

Az elmúlt hetem a nyaralásommal elég zsúfolt volt és el is feledkeztem a Whodunnit? premierjéről, ami odakint vasárnap este volt az ABC-n. Anthony E. Zuiker nyomozós reality-jéről van szó., 9 rész, 13 versenyző, ki a gyilkos? – ennyiből akár a The Mole is lehetne, de a lényeg, hogy nagyon várós, még akkor is, ha az idei várt nyári reality-k (72 Hours, The Hero, American Baking Competition) szokás szerint dudvák voltak, egy részes kaszák – majd írok róluk.

A tovább mögött a Whodunnit? rövid és hosszú előzetese, a harmadik videón pedig maga a készítő mutatja be 2 percben a díszletet.

Tovább...