login |

Az anime is sorozat: The Promised Neverland (Yakusoku no Neverland)

2019. 07. 16. 14:50 - Írta: Qedrák

5 comments | kategória: anime,Ázsia sorozatozik,kritika

Ez ám a vegán manga, jegyeztem meg, amikor kibontakozott előttem a Promised Neverland világa. A 12 részes adaptáció nemrég ért véget, és biztos vagyok benne, hogy az idei kínálat legerősebbjei között fogják emlegetni. A Junkie olvasói is hallhattak róla, ugyanis egy alkalommal még a hét jelenetében is nyertes helyet kapott. Vajon mi tette ennyire figyelemreméltóvá ezt a szériát?

Vélhetően az, hogy szerencsés kézzel egyensúlyoz a különböző műfajok között, vegyíti a misztikus elemeket a thrillerrel, a disztópiával és szívesen játszik az érzelmekkel. Ha valamihez hasonlítani tudnám, az a Prison Break, legalábbis a legfőbb motívum mindenképpen ezt a szériát idézi fel.

Miről is szól a The Promised Neverland? Nos, egy árvaházról. Emma és társai árva gyerekek, akik a legteljesebb boldogságban élik mindennapjaikat, az életük csupa játék és mese, olykor  tanulnak meg írniuk kell néhány tesztet, de mindenki örömére meghatározott időközönként örökbe fogadják őket. Az életükre pedig az Anya vigyáz, aki szereti és óvja az árvákat. Rögtön a legelső részben érkezik a hír, hogy örökbe fogadták Conny-t, a kissé egyszerű, de mindenki által szeretett árvát. Ám Emma és Norman észreveszi, hogy szeretett plüssnyulát a házban felejtette, és gyorsan utánasietnek, hogy a kezébe nyomják a játékot, mielőtt elmenne.

Ebben a pillanatban pedig nemcsak a történet, de a zene és a képi világ is egy sokkal dermesztőbb vágányra vált át. Emmáék ugyanis megtalálják Conny holttestét, és hamarosan egy ijesztő démont is megpillantanak. Rövidesen világossá válik a számukra, hogy ők tulajdonképpen nem árvaházban élnek, hanem egy farmon, ahol azért tenyésztik őket, hogy az említett démonok gasztronómiai igényeit kielégítsék. Elhatározzák, hogy valamilyen módon megszöknek, ám az idejük egyre fogytán, az akadályok pedig csak szaporodnak, ahogy halad a történet előre.

A szereplők között a mindössze tíz rész ellenére remekül működik a dinamika.

A történet középpontjában a csupaszív és energikus Emma áll, aki csak azzal a feltétellel hajlandó szökni, hogy mindenkit magukkal visznek. Ez pedig eleve megnehezíti bármilyen terv kivitelezését. Első társa a csapat ügyeletes zsenije, Norman, aki mindig a barátai és az ellenség előtt jár néhány lépéssel, és újra meg újra átgondolja a szökési tervüket. Harmadiknak beveszik a sokat olvasó és kissé különc Ray-t, aki azonban négyszemközt közli Normannel, hogy csak akkor segít nekik, ha a kicsiket hátrahagyják, mert velük képtelenség menekülni.

Később az idősebbek közül további gyerekeket avatnak be, és szép lassan körvonalazódik valami tervféleség, miközben úgy kell tenniük, mintha minden a legnagyobb rendben lenne, hiszen az őket őrző Anya nem szagolhatja ki, hogy mire készülődnek, és a kisebbeknek sem okozhatnak pánikot. A trió ráadásul nem egészen egységes, mert akadnak olyanok, akik megkötik a saját kis külön alkuikat…

Ki kell emelnem még, hogy az Anya, Isabel milyen remekül eltalált szereplő a sorozatban. Annak ellenére, hogy tulajdonképpen végig egy skizofrén állapotban van, hiszen egyszerre neveli és óvja a gyermekeket, de tulajdonképpen őrzi is őket a démonoknak, mindvégig koherens marad a viselkedése. Ha kell, megmutatja a szeretetteljes és gondoskodó arcát, ám akadt olyan epizód, amikor a hideg kirázott tőle. De erről majd kicsit később.

A Promised Neverland szerencsére nemcsak a történetével és a szereplőivel válik erőssé. Ki kell emelnem még a zenei hátteret, különösen az openinget, amely remekül illett az anime hangulatához, de az alkotók briliánsan bántak a hangfestéssel akkor is, amikor a bűbájos történetből hirtelen egy horrort kellett faragniuk.

A grafika is kellemes, noha azért egy-két állóképen látszott a spórolási szándék, és a CGI sem mindig sikerült szépen. Cserébe viszont remek beállításokkal operáltak, amelyek pont jól kapták el a szereplők mozdulatait és érzelmeit, márpedig a látvány főleg ezekkel lehet igazán erős. Mivel az egész széria egy korlátozott területen játszódik, így a vizuális megjelenésre szánt költségvetést gyakorlatilag az arcokra és a szereplőkre költhették el, ami viszont kiemelkedőre sikerült.

A másik érdekessége az alkotásnak, az a mód, ahogy a terekkel bánik. Amikor a paraván elé kirakott boldogságot kell megjátszaniuk, akkor többnyire hatalmas ebédlőben vagy zöldellő réteken találjuk főhőseinek a mit sem sejtő többiekkel együtt. A veszélyes pillanatokban viszont hirtelen leszűkül a tér, és máris egy sötét folyosón, vagy egy elfüggönyözött szobában (olykor a sűrű erdőben) ténfergünk bizonytalanul.

Ha esetleg valaki szkeptikus lenne amiatt, mert gyermekszereplőkkel zajlik a történet, annak azt javaslom, hogy ne legyen bizalmatlan. A történetnek szerencsésen része, hogy gyerekként próbálják megoldani a kilátástalannak tűnő helyzetet. Hadd tegyem hozzá, hogy az animeipar által gyártott sok szeméttel szemben, itt nem találkozunk feleslegesen elvicceskedett jelenettel, túlszexualizált szereplőkkel és öncélúan erőszakos jelenettel sem. (Dermesztővel azért igen, de azokat megfelelően adagolták).

A szériát szerintem mindenkinek érdemes megnéznie, aki szereti az animációkat, mert a széria felvonultatja számos fontos erényt. Remek karakterek, jól megírt párbeszédek és megfelelő dinamikával haladó történet, amely egy jó alkotás ismérvei. Azoknak, akik csak ismerkednek az animék világával, nem feltétlenül ezt a történetet javasolnám. A rajongóknak mindenesetre jó hír, hogy a nagy sikerre való tekintettel a sorozat a második évados berendelést már bezsebelte.

Súlyos spoilerekkel folytatom a tovább mögött, aki meg szeretné nézni a sorozatot, ne folytassa.

Tovább…